2010.februárjában kerültünk Budapestre a Pető Intézet óvodájába.Az első fél évben csodálatosan fejlődött: a két három lábú botjával szépen megtanult járni,az önellátása szépen alakult(megtanult önállóan enni,inni 2 hónap után teljesen szobatiszta lett)középpontba került,szerette a konduktorokat és a gyerekeket,sőt "szerelmes" is lett egy tündéri kislányba is. Ekkor derült ki,hogy asztmás,gyógyszerekkel csodálatosan szinten tudjuk tartani csak 1-2 nagyobb fulladása van.
Nyári szünetet otthon Gyulán töltöttük nem nagyon nyúztuk,úsztunk,lovagoltunk és csak sétált sokat....Szeptemberbe úgy kerültünk vissza,hogy nem romlott az állapota,így nagy reményekkel vágtunk bele a következő tanévnek.
De ebben a tanévben nem sok változás történt a mozgásban,inkább értelmileg és önellátásában változott sokat,mert mint mondták a konduktorok a háta annyira laza,gyenge hogy nem a lábán járt hanem a botra előretámaszkodva a "kezein" járt.
E tanév végére a hátán már megjelent egy púp,melyet orvosok szerint nem gerincferdülés csak a hanyag tartás következménye.Ekkor hosszas unszolásra egy sorstárs anyuka elvitt egy nagyon jó csontkovácshoz aki a nyári szünet alatt(kéthetente jártunk)szépen eltüntette a púpot.Ekkor már majdnem 5 éves volt.
Elkezdődött a következő tanév és még mindig küzdöttünk a nagyon gyenge has és hát izmaival.Bár a konduktorok,hogy ne veszítse el Bence az akarat erejét adtak az egyik kezébe egy egylábút a másikba egy háromlábút pár hét alatt ezzel is szépen megtanult járni,kicsivel kevésbé feküdt rá a botjára.De a problémánk továbbra is ott volt .....Mondták,hogy ők már nem tudnak a mozgásán segíteni esetleg vigyem el tanítsam meg úszni,de oda csak 5 éves kor után vállalták ezért nem mehettünk.Teljesen elkeseredtem.......
Ekkor lehetett,hogy egy vasárnap felfigyeltem a Naplóba Benedekre aki Varsóba volt "kiképzésen"...Meghatódtam....Egyből mondtam is a páromnak,hogy nézd ez a kisfiú annyira olyan,mint Bence....Ezért utána jártam,hogy tudnám elintézni,hogy lehet van esély ,hogy ott talán segítenek....
Kértem is időpontot a doktornőhöz és okt.12.-én már mentünk is hozzá.Soha nem fogom elfelejteni,amikor mondta:Ez a terápia tipikusan ilyen gyerekeknek van kitalálva!Annyira megörültem,hogy mégis van esély és ha csak egy kicsit segít akkor is jobb mint a semmi!
Felvettük a kapcsolatot az OLINEK-kel és már december 4.-én mehettünk is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése