ma folytatódott az úszásunk..hát kiderült,hogy az edzőnéni nem véletlenül foglalkozik sérült gyerekekkel...a most már nagy fia enzimhiánnyal született és ők is megjárták a poklok-poklát...(azt mondták neki az orvosok,hogy 5 évesen meg fog halni a fia de most 23 éves és kutya baja :))
Erre mondom én hogy a sors keze...
Most minden nap fogunk járni(kivéve hétvégén)ma már egyre jobba ment neki bár még önszántából nem megy a merülés(nem mer) de rengeteget bukott(szándékosan próbálta az edzőnéni hogy reagál rá)és egyszer sem nyelt vizet.
Tegnap Pesten voltunk sikeres utunk volt...de erről később..:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése