...hát az történt amit vártam az oviba.....de nem is akarok erről többet írni. :(
Ami inkább ma még szomorúbbá tett az azok a kérdésekre amire úgysem kapok megfelelő választ.....
Az,hogy mennyi mindenért meg kell küzdenünk,hogy igazából én mint szülő, sérült gyermekem anyukája aki minden mozdulatát tudja-érzi, azt miért kell semmibe nézni,miért nem lehet emberségesebben bánni velünk?????
Miért érzem azt,hogy minden más fontosabb mint a szülő???
Kicsit kibuktam,de hát majd csak jobb lesz......
Más:
Holnap vissza Gyulára,aminek örülök mert a középső gyermekemnél(Bogikánál)anyák napja lesz a suliba,nagyon várom mert mindent megtesznek a tanító nénik,hogy megható és örömteli legyen e szép nap.Idén először lesz,hogy nem fél óra különbséggel lesz a csajoknak (Anikónak majd jövő héten szerdán)hanem tényleg csak rá tudok koncentrálni,ami ráfér,mert ezt az egész helyzetet ő viselte nehezebben......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése