Kicsit a lányokról is....

mert ők igen csak fontosak nekünk  mégis  háttérbe szorulnak itt a blogon...De vannak és ez számomra nagyon jó érzés.
Amikor a férjemmel összeházasodtunk én már akkor tudtam,hogy 3 gyermeket szeretnék,valahogy ez jött és végül be is vált.
A lányokkal nem volt gondom a várandóságom alatt,nem voltak méhösszehúzódásaim,nem volt magas a vérnyomásom hanem épp ellenkezőleg pont ,hogy annyira jól érezték magukat,hogy nem akartak kibújni sem.Anikó lányomat 4 nappal,Bogikát meg 8 nappal hordtam túl.(Azt csak zárójelbe jegyzem meg,hogy pontosan 2 év és 4 nap van köztük és ha időre születnek akkor csak 2 év lett volna).
Mindkét várandóságomnál kislányt szerettem volna ami teljesen be is jött.
Íme  amikor még mindketten ovisok voltak:

Bence születése és azt követő lassan 6 év viszont nagy port kavart fel bennük. Először is elfogadtatni ,hogy nem egészséges a tesójuk meg,hogy anya mindig vele foglalkozik és nem velük ez nem könnyű feladat..Én úgy gondolom sokkal jobb a kapcsolatuk mint amire számítottam.Nagyon szeretik az öcsit de sajnos a Pesti életünk  (amikor a Pető oviba jártunk)az anya hiány kicsit megváltoztatta őket: Anikót gátlásosabbá,Bogit meg vadóccá tett.Most ez a két hetes tábor amibe voltak ez be is bizonyította....Sajnos sejthetük,hogy ez nem lesz jó nekik de itt jön a "melyik újjamat harapjam"effektus....remélem,hogy most már összerázodunk kissé és a lányok is kinyílnak...